NEGYVEN

– ...a Borleias holdján – folytatta Corran képmása. – És tudom, hogy a döntés nem volt könnyű.

Wedge összevonta a szemöldökét. A Borleias holdján? Honnan tudja? Várjunk egy pillanatra!

– Szeretném, ha tudná, nem neheztelek a feladásom miatt. Ezt bizonyítandó kiutalok önnek egy üveg Whyren's Reserve whiskyt Emtri készletéből, és egy rhyscaté-süteményt, ami éppen kisül, mire hazaérnek.

– Juhéé! – hallatszott Gavin önfeledt kiáltása a komban.

Wedge megnyomta a kom gombját.

– Horn, ha még nem halt meg, most majd meg fog.

Corran képmása nevetésben tört ki.

– Örülök, hogy látom, parancsnok. Isten hozta itthon.

Wedge hátradőlt, és megemelte a félig töltött poharat, és a pihenőszoba világításában megcsodálta a borostyánszínű folyadék tisztaságát. Az ital látványa, s a tény, hogy Corran sértetlen és megint köztük van, elűzte a félelmét, és enyhítette a vállára nehezedő terhet. Feltette a lábát az asztalra, és amióta az eszét tudta, most első ízben igazából elengedte magát.

Így visszaemlékezve rá, Corran üzenete nagyon vicces volt. Elnézte a zöld szemű pilótát, amint felszeli a rhyscate-et, és szétosztja a pilóták között. Mindannyian boldogok voltak, amiért egészségesen tértek vissza a bevetésből. Wedge tudta, hogy a többiek is ugyanúgy megrémültek, mint ő, amikor venni kezdték Corran üzenetét, és ugyanúgy meg is könnyebbültek, amikor kiderült, hogy csak tréfáról van szó.

Corran a tréfában is elsőrangú. Meg fog fizetni érte, de akkor is jó volt.

Wedge oldalvást Tychóra pillantott.

– El sem akarom hinni, hogy képes voltál továbbítani ezt az üzenetet.

Az alderaani vállat vont.

– Az a rémült arckifejezés, amit produkáltatok, minden képzeletemet felülmúlta.

– Ezt nem felejtem el, Celchu kapitány.

– Azonkívül nem várhattam meg, amíg elindultok Corranért. – Tycho belekortyolt a lumba. – Reméltem, hogy nem haragszol érte.

– Efelől ne legyél olyan biztos.

Wedge is belekortyolt a whiskyjébe, és egy percig a nyelvén ízlelgette. Félig nyitott száján véve a levegőt hagyta, hogy az aroma szétáradjon a tüdejében, azután lenyelte az italt. Elmosolyodott.

– Corran a halálból tért vissza, ezért megértem, hogy te is újjászülettél. Három sanda, mi?

Tycho ünnepélyesen bólintott.

– Kettő egy vonalban volt, még Emtri is eltalálta volna őket. A harmadik meg szinte adta magát, könnyű lövés volt.

– És persze a Szövetség Biztonsági Szervezete nem örült neki, hogy megszegted a házi őrizetet.

– Hát nem túlságosan örültek, amikor bezártuk őket. – A másodtiszt Wedge-re kacsintott. – A probléma az volt, hogy rést kellett találnunk a rendszeren, de mindent meg tudunk magyarázni, amit meg kell, hiszen máskülönben nem érhettük volna el időben a Borleiast, hogy figyelmeztessünk titeket, már ha ez volt a célunk. – Könnyebb bocsánatot nyerni, mint engedélyt kapni – kuncogott Wedge. – Nekem is valami hasonlót kellett volna tennem, hogy visszamehessek a Borleiasra. Nem lesznek biztonsági problémáid?

– Nem hiszem. Az ügyet lezárni annyit tesz, hogy hosszasan el kell beszélgetnem Emtrivel.

– Vond bele Corrant is!

Tycho a fejét rázta.

– Neeem, ez bonyolultabb, mint ezt először hittem.

– Hát az osztag vezetése nem éppen suhancnak való feladat. – Wedge gyorsan lekapta a lábát az asztalról, és letette a poharát, amikor látta, hogy Corran közeledik a süteménnyel. – Jó az illata.

– Mirax készítette. – Corran Tychónak is adott egy szeletet. -A Korélián ezt csak ünnepi alkalomra sütik.

Wedge elvette a süteményt.

– A visszatérése a Borleiasról éppen elég ok az ünneplésre, akárcsak a Szövetség legfrissebb szuperpilótájának köszöntése.

Corran meglepődött. – Az enyém?

– Nem – mondta Wedge, és az ünnepségre késve érkező férfi felé fordult. – Gratulálok, Bror Jace! Az a három interceptor, amit a Pyria rendszerből távozóban ölt meg, az első helyre juttatta. Eggyel megelőzte Horn hadnagyot.

A thyferrai kihúzta magát, kék szeme csillogott a büszkeségtől.

– Köszönöm, parancsnok. – Egy percig lehajtott fejjel állt, azután elvette ő is a süteményt, amit Mirax nyújtott feléje. – Ez jó hír, és talán enyhíti azt a hírt, amit most hallottam.

Wedge letette a süteményét a pohara mellé az asztalra, és felnézett rá.

– Mi volna az?

– Egy üzenet várt a Thyferráról. A nagybátyám, a család feje, haldoklik. Az Emdik legfeljebb két hetet jósolnak neki. Már a bacta sem segít rajta.

– Borzalmasan sajnálom, Mr Jace... Bror – Tycho a másodtisztjére pillantott. – Tycho, el tudod...

– Nem probléma, Wedge. – Tycho felállt. – A részvét nem ok az egység elhagyására, de ha azt mondjuk, hogy toborzó körútra megy, a hatóságok elnézik. Mihelyt összepakolta az X-szárnyúdat, már indulhat is, Mr Jace.

– Köszönöm.

Corran kezet nyújtott Brornak.

– Sajnálattal hallom, hogy a nagybátyád beteg. És sajnálom, hogy veszítettem ellened, de örülök neki, hogy ilyen szépen csináltad.

– Nekem is tetszett a te húzásod. – Bror megszorította Corran kezét. – Szívesen ajánlanék még egy versenyt, de most már én sem akarom, hogy széthúzás legyen a csapatban.

– Egyetértek. – Corran felvett egy darab süteményt, és a szájába dugta.

Mindenki követte Corran példáját, és Wedge, miközben a süteményt rágta, ismét a Yavin 4-en érezte magát. Ott is így fogyasztották el utolsó ebédjüket, mielőtt elindultak a Halálcsillag ellen. De tudta, hogy nem a rhyscate íze idézte fel benne az emléket, mert a Yavin 4-en koránt sincsenek olyan alapanyagok, amelyekből ezt a süteményt el lehetne készíteni. Nem bizony. Sokkal inkább az egység érzése az, ami visszarepített a múltba. A közös szellem, ami már akkor is velünk volt, amikor a Zsiványkommandó még nem is létezett. Az volt akkor is az osztag lelke, és az most is. Ez itt a Zsivány kommandó maga. Nem az újjáélesztése, hanem folytatása a réginek.

– Szeretnék pohárköszöntőt mondani, barátaim, ha megengeditek. – Wedge felemelte a poharát, és a többiek követték a példáját. – A Zsiványkommandóra, a barátokra, akiket elveszítettünk, a csatákra, amiket megvívtunk, és a rettegésre, ami az ellenség soraiban megelőzi a visszatérésünket.